tsabeeka

A T-Mobile és a Telenor világában egyre kevesebbszer gondolunk arra az időszakra, amikor a két legnagyobb magyar mobilszolgáltató egyikének sem ez volt a neve. A legnagyobb például 2002-2003 környékén még javában a Lighthouse Family High-jával hódított. Westel – a Kapcsolat.

A Telenor nemhogy Pannon, hanem még Pannon GSM néven tette le az asztalra a magyar mobilszolgáltatók reklámjai közül az egyik legemlékezetesebbet. Eső, csók és persze: Pannon GSM – Az élvonal.

Idővel berobbant az új szolgáltató is, melynek megjelenését hatalmas bevezetőkampány kísérte. Emlékszem, a nyitóestén minden valamirevaló magyar csatorna főműsoridejének minden egyes reklámblokkjában leadták ezt a szpotot, melynek hangulata, zenéje telitalálat, még mindig belebizsergek, amikor megnézem. A reklám végén pedig a kedves női “Te hangod” után elemi erővel becsapódva halljuk a piacon feltűnő új nevet: Vodafone.

A múlt szerdai abszurd áras telenoros HTC Desire-ről szóló posztomat belinkeltem a Telenor Facebook oldalán, remélve, hogy ha már a Twitteren nem reagáltak rá, akkor itt valamiféle (vicces, netán önironikus) választ adnak. Nos, a Telenor közösségi médiás hozzáállása, azt hiszem, egy időre leszerepelt előttem. Íme a tökéletes mellébeszélés.

Szóval 4 nap alatt összesen ennyire futotta tőlük. Nem tudom, hogy a online community manager bénázik, vagy egyszerűen ennyit enged neki a Telenor, mindenesetre az érintettek figyelmébe ajánlom (például) a Karmamedia vonatkozó ebookját, abból talán rájönnek, hogy hiába blogol a vezérigazgató, ha egy ilyen egyszerű kérdésre még csak rossz választ sem tudnak adni, hanem inkább kétszer is kikerülik a válaszadást. Lehetett volna valami beszerzési áras vagy árpolitikás bullshit, ha nincs vállalhatóbb indoklás a 190 ezres árra.

Időközben azért van némi fejlemény, megjelent a Vodánál a Desire. Kártyásan 110 ezer forint. Remélem, most a Telenornál is nevetnek az árképzésért felelősök. Mert ez így már tényleg elég vicces.

A december 4-ei sajnálatos események óta, számításaim szerint 130 napon át volt itthon egy mobilszolgáltató, amely nem merte betenni a lábát a közösségi szájtokra. 130 nap alatt valószínűleg sokszor átgondolták, hogy ki mit tett rosszul. 130 nap után egy többi szolgáltatónak beszólós kampánnyal törték meg azt a csendet, amelyet Müller Tamás éppen egy hasonló twittjével idézett elő. Intézményesített formában teszik azt, ami miatt anno kirúgtak egy általuk is jónak tartott szakembert. Talán így szeretnék visszanyerni az odamondós, vagány szolgáltató képét.

Ahogy a “Bocs, fiúk.” teaserjéből gondoltam: elindult a vodás Facebook-oldal, a Twitter-csatornájuk pedig 130 napnyi kihagyás után újra él, ráadásul a szünet előtti utolsó twittjükre reflektálva léptek újra színre. Welcome back on board, Vodafone!

“Ha húszas vagyok, az a baj, ha harmincas vagyok, az a baj, ha hetvenes vagyok… – az mér’ lennék?” – némi logikával már ebből is kikövetkeztethető, hogy a Vodafone áll Balázs és Jani kocsikázása mögött. Más úton, de ugyanerre a következtetésre jutott a Mobilaréna is. Maga a reklámozott szolgáltatás sokak szerint egy Djuice-ellenfél lehet, például valamiféle fiataloknak szóló all-inclusive tarifacsomag nem csak mobilos kedvezményekkel.

A reklámban vannak rejtett elemek is: a “húszas vagyok” résznél beásító, a Pannon Diójára hajazó kutya nyilvánvalóan a Pannon unalmasságára kíván célozni. A félig rózsaszín kormány és a hasonló színű kockadísz pedig valószínűleg a T-Mobile-ra utal. Amúgy érdekes ez a kampányfilm. Önmagában nagyon jónak tartom az alapkoncepciót: a szereplőket, a “rejtett” utalásokat, a zenét, stb. De…

Természetesen nem arra szeretnék kilyukadni, hogy a Vodafone-nak nem szabad majd a közösségi szájtok környékére mennie, de mindenképpen érdemes összevetni pár dolgot. A bocsfiuk.com-on a videón kívül csak megosztós (Facebook, iWiW és Twitter) gombokat találunk. Eközben a tavaly decemberi ominózus eset óta nem frissült a szolgáltató Twitter-csatornája. A Facebookon a magyar szolgáltatók közül már csak ők nincsenek jelen, miközben a többiek már egész komoly szinten aktívkodnak.

Igazi sajátos helyzet, amolyan hungarikum: van ma Magyarországon egy mobilszolgáltató, amely nem meri betenni a lábát a közösségi szájtokra. A félelem érthető, hiszen bármikor is indul újra a Twitter, bármikor is lövik fel magukat Facebookra, az első hetekben biztosan sokan be fognak szólni. Erre fel kell készülni, úgy lelkileg, ahogy kommunikációs szakmailag is. De hát most már ez kezd kínossá válni, volt rá fél évük. Illetve nem is annyi, mert a (fél)évforduló május 4-én lesz. Emlékeztetőül: a fiatalos bocsfiuk.com május 3-án indul. Remélem, ezzel együtt vége a hallgatásnak.

Azt már csak utóirat helyett jegyzem meg, hogy felettébb érdekes a pannonos beásítás, hiszen a decemberi twitteres belső Voda-botrány épp egy hasonló beszólás miatt robbant ki. Akkor még egy ilyen miatt kirúgtak valakit a cégtől. Ez lenne a revízió?

Sok poszt született a Vodafone twitteres ügyéről, de a lényeget egyikben sem láttam: az elkenésmentes konklúziót.

A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.

Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.

A “csörögjetek ránk ” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.

Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.

Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.

Konklúzió

Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.

A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.

Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.

Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.

A Vodafone 10 éves születésnapjára készült reklámfilmjének egyik mondata már nem először üti meg a fülemet. “Emlékszel, mi volt 10 éve? Akkor mobilokkal rohangáltunk, mint egy féltégla.”

Nos, nem tudom, ki emlékszik még a Siemens C25-re, amely egyébként a magyar Vodafone-hoz hasonlóan szintén 10 éves. Én emlékszem, nekem ilyenem volt 10 éve. Ez volt az első mobilom. Féltégla egyáltalán nem volt, még ma is bőven megállná a helyét (117 x 47 x 27 mm vs. a jelenlegi Nokia 5800-ám 111 × 51.7 × 15.5 mm).

Monokróm LCD kijelzőjére egészen pontosan 3×12 karakternyi szöveg fért. Ami akkor még akkor nagy szó volt a mobilokban: a C25 működött 900 és 1800 MHz-en is (épp ezért a Vodafone is árusította, bár én westeles voltam). És ami már akkor is furcsa volt: nem volt benne óra “funkció”, legalábbis az időt nem mutatta.

A Voda reklámjával ellentétben számomra a percdíjat már akkor sem volt bonyolultabb kiszámolni, “mint eljutni az űrbe”, mondjuk ez az általam akkor használt Domino SMS csomagot 100 forint közeli percdíjait tekintve nem is volt baj. Sokszor jobb volt nem tudni, hogy éppen mennyit beszéltem le.

Azóta a Siemens mobilok sincsenek sehol és szerencsére a 100 forintos percdíj is távoli múlt.

És te? Te emlékszel, mi volt 10 éve? Milyen telefont használtál, milyen díjcsomaggal beszéltél és melyik friss telefonra mondtad, hogy “na, ez már tényleg mindent tud, ami nekem kellhet”?

Valószínűleg nem egy olyan ember él ma az országban, aki havi 3 (azaz H-Á-R-O-M) megabájtnyi mobilnetért 515 forintot fizet, 1.5 gigabájtért pedig 13 540-et. Ha pedig túlforgalmaz, akkor 7 forintot is elkérnek tőle – 10 kbyte-onként. A Pannon ugyanis volt olyan kedves, és nem váltotta a legutóbb 2 éve megköthető MobilAdat 3, 50, 250, 500 és 1500 csomagokat hasonló díjú új tarifákra. És igen, igen, a díjcsomagok neveiben lévő szám a bennük foglalt adatforgalmat jelöli, megabájtban.

Viccesnek hangzik, és egyúttal hihetetlennek. Ha viszont nem lenne egyetlen ember sem ezekben a régi pannonos netcsomagokban, akkor a júliusi ÁFA-változással megnövekedett díjaik sem lennének feltüntetve a szolgáltató oldalán.

Ehhez hasonló és persze jóval gyakrabban előforduló példákkal illusztrálva mutatom be a Techneten, hogy miért érdemes már a fél vagy egy évvel ezelőtt kötött mobilos internetcsomagokat is újakra cserélni.

Már 4 ezer forintért megkaphatunk egy olyan, mindennapi netezésre alkalmas mobilnetet, amely bizonyos értelemben korlátlan is. Kompromisszumot a legtöbb esetben azért kötnünk kell, de a hűségnyilatkozat viszonylag egyszerűen megúszható.

Mobilinternet-körképet rajzoltam a Technetre

Az éppen kirobbanóban lévő Vodafone-ügy, a T-Mobile napokon belül érkező korlátlan mobilinternet opciója, valamint a közelgő karácsonyi őrület kapcsán nem árt elgondolkodni azon, hogy melyik szolgáltatóhoz merjünk szerződni, mire és mennyi időre.

2 évre egyik mobilnet-csomagra sem éri meg hűséget fogadni. Akkor sem, ha ingyen van a modem és akkor sem, ha ajándékba adnak egy pendrájvot.

Hogy miért? Nos, a T-Mobile-nál például 2 éve az 1 GB forgalmat engedő Net 1000 csomag havidíja 9590 forint volt, míg a 2008 decemberében bevezetendő opcióval 7 ezer forintért már (majdnem) korlátlanul netezhetünk.

Korábban persze emelgették a csomagokban lévő leforgalmazható adatmennyiséget, de könnyű belátni, hogy a további versenyben – mivel mindhárom szolgáltató ad már korlátlan csomagot – az adatmennyiséget már nem növelhetik, csak az árat csökkenthetik.

Tehát egyáltalán nem szerencsés most megfogadni, hogy 2 évig kifizetünk havi 7 ezer forintot (T-Mobile), de még azt sem, hogy 6 ezret (Vodafone). Még akkor sem, ha nagy piros betűkkel szólnak, hogy fél évig a felét kell csak fizetni, hiszen utána másfél évig nemhogy szolgáltatót nem válthat az ügyfél, de valószínűleg akkor is 6-7 ezret kell majd fizessen, amikor az új ügyfelek már ugyanazt havi (3-)4-5 ezerért kapják.

Feltéve, hogy azért mégis akarjuk azt a mobilnetet, ráadásul a modemért sem akarunk fizetni, egyetlen lehetőségünk marad, mely csak 1 évre köti meg a kezünket: a Pannon Internet Éjjel-Nappal csomagja.

Én úgy gondolom, hogy 2009 karácsonyára bevezetik majd a valóban korlátlan csomagokat, melyekkel torrentezni is lehet, és azokat helyezik majd el a mostani, 6-7 ezer forintos kategóriában. A jelenlegi “korlátlan” mobilnet-árak szerintem 3-4 ezer körül mozognak majd.

Az Opera nyelvén szólva widget, a Google Chrome nyelvén szólva webalkalmazás, praktikusan nézve pedig újabb okos és (inter)aktív menüelem – ezekkel áll elő a T-Mobile a web’n'walk 4.0-val szállított mobiljaiban.

Mivel a T és az Opera együttműködéséből születnek majd ezek az okos menüelemek, hívjuk inkább mégis őket – az Opera kifejezésével – widgetnek.

Ha új információ érkezik kedvenc oldalunkra (legyen ez akár egy új hír vagy egy felhasználói értesítés), a widgeten át értesülhetünk róla, és válaszolhatunk is rá. A hangsúly főleg a felhasználói értesítéseken, illetve az interakciós funkción van – ezek miatt beszélhetünk most többről egy mobilos RSS-olvasónál.

Első körben a német felhasználóknak fog működni a dolog, az eBay, az Amazon, a Quelle, a MyVideo.de, a MySpace, a Bild, a billiger.de oldalain, illetve néhány Yahoo!-szolgáltatással.

A világ megváltásáról azért nincs szó, mindössze megint egyszerűbbé és kényelmesebbé válik majd a mobilos netezés. Remélhetőleg nem sokára itthon is.

T mint trendcsináló?

Azon is érdekes lehet elgondolkozni, hogy a T-Mobile az Opera mellett az Apple-vel együttműködve jó hamar lecsapott az iPhone-okra, de az első Adroid-dal hajtott mobilt, a HTC Dreamet is ők forgalmazzák majd.

Szintén a T-Mobile az, aki eléggé támogatja a mobilkommunikációs elméleti kutatásokat is.

A dolog érdekessége nem a T-Mobile-ban rejlik, hanem abban: vajon miért nem tesz semmit mondjuk a Vodafone? (Már nem az itthoni, hanem a nagy Voda.) Vihar előtti csend? Vagy a T-Mobile-nál vihar, a Vodánál meg csend?